A világunk, a minket körülölelő és éltető természet, bármit is higgyünk keletkezéséről, a sokféleségen és a folyamatos fejlődésen alapul. Olyan, szinte végtelen sokféleségen, amely egy nagy egységet alkotva tud együttműködni minden szinten egy hatalmas közös cél, az Élet érdekében. Az a csodálatos sokszínűség, ami a fajunkat, együttes kultúránkat, gondolkodásunkat és hitünket jellemzi egy erős egységben teljesedik, teljesedhetne ki. Bár mindenkinek lehet saját hite, attól még egy család vagyunk. Sőt, talán pont attól leszünk egy család.

Az ősi Esszénus közösség tagjait összefogta a közösségi tudat, de szabadon gondolkodhattak és formálhatták világképüket - tiszteletben tartva testvéreik szabadságát. Egyházunk működésében fontos a vallás fölöttiség, a vallások közöttiség, amely elnevezés nem felsőbbrendűséget jelent, hanem átölelést és befogadást. Nevünkkel és őskeresztény hitvilágunkkal az Esszénusok ősi gyökeréhez szeretnénk visszanyúlni, hogy a mai kor számára elérhetővé tegyük ezt az egységet és szabadságot, a közösség valódi értelmét és erejét. Hiszünk az emberi közösség fejlődésében, és abban, hogy ezzel együtt hitünk is fejlődik, változik. Kár lenne ezt a változást, fejlődést erőszakosan, dogmatikusan visszafogni, hiszen kölcsönös elfogadással és tisztelettel ez visz bennünket előre. Közösségünk is ezt tükrözi. Bár választott gyökerei alapján keresztény világszemléletű, mégis sokféle vallás és még többféle gondolkodásmód teljesedik ki közöttünk. Pont a szabadság és az átölelés kifejezéseként nincsenek tagjaink, senkit sem láncolunk magunkhoz még szertartásainkkal sem. Papnőink és papjaink szabadon és tetszés szerint élhetik életüket, vagyis házasodhatnak, lehetnek gyermekeik vagy élhetnek bármilyen társadalmi formában. A közösség szabadon vállalt szabályait megtartva, méltón képviselve ezt az eszmét szolgálják embertársaikat. Hisszük, hogy csak így juthat előre a világ.